Szívrablás

Ez a zene...Huh...Eredetileg ugye Kispál és Borz szám, de én most a Csík zenekar feldolgozásában osztom meg annak, aki elolvassa ezt a bejegyzést.
Nagyon szeretem, elég régi 1998-as szám... de...nagyon igaz. Huh....
Tényleg ezt érzi mindenki, aki vitázik a párjával....Mindig! Amikor..... eltervezi, hogy mit mond a másiknak, ha majd kibékülnek, csak jönne már el a kibékülés ideje, csak végre beszélnének, csak végre...végre lenne vége ennek....
És hogy akárhogy akar a másik szakítani vele....soha nem fogja elengedni akármennyire is vitáztak. És én is mindig ezt érzem. És...huh. Ez is az én számom.
3:08 után már a Csík zenekar hozzáírását hallhatjuk,(igaz, hogy a Kispálos csávó előadásában) addig tart az igazi szám, de...az sem rossz, sőt!
És hogy miért osztom meg? Mert...általában akkor ír az ember blogot ha rossz kedvű, és ha akarja, hogy lássák mennyire szenved és szenvedteti magát, és nyavalyog, és én is ezt teszem, mert nincs jobb dolgom.
Megint vita volt, igen.
Tegnap elmentem tőle....egyből lett. Ma itthon vagyok, megint vita. *sigh* Előtte is....azt hiszem .....minden nap vitáztunk. Nyár eleje óta megy ez.....
Nade akkor a szövege:





Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
 Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
 És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

 Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozba, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg - örülök, hogy itt vagy

 - Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen 
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

 Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már